ZÖLD HÉT BÉCSBEN

2012. JÚLIUS 16-20.

Három megye (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron) határon átívelő környezeti nevelési projektjének egyik állomásaként iskolánkból 30 tanuló vehet részt 2012. július 16-20-ig a Bécs melletti CampLobau Nemzeti Parkban szervezett táborozáson.

A gyerekeket intézményünk két német szakos tanára (Sasvári Emőke és Süle Erika) és egy egyetemi hallgató (Süle Alexa) kíséri el.

A tábori programokról élménybeszámolót és képgalériát készítünk (reményeink szerint folyamatosan a tábor ideje alatt)

A KÉPEKET A FOTÓGALÉRIA-LENA CÍMSZÓ ALATT TALÁLJÁTOK MEG!

1. nap

Hétfőn reggel, nem sokkal 9 óra előtt megérkezett a buszunk. "Gyors" bepakolás után Szombathely felé indultunk, mert 7 szombathelyi gyermek is csatlakozott még hozzánk. Aztán irány a Lobau Nemzeti Park. Az út kellemes volt, néhány rövid megállás után kb. 1 óra körül megérkeztünk a táborba.

Az idő nem volt túl biztató, borús volt az ég és nagyon fújt a szél. De ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy nagy lelkesedéssel nekilássunk a sátrak felépítésének. A nekünk kijelölt helyen köralakban építettük fel a sátrakat. Természetesen a park munkatársai segítettek a gyerekeknek, s egy óra alatt mindenkinek sikerült kellemesen berendezkednie a saját lakhelyén. Ezt követően ebédelni mentünk. Az első étkezésünk nem volt éppen zökkenőmentes, ugyanis hozzá kellett szokniuk a gyerekeknek, hogy mindent maguknak kell csinálni: elhozni a konyháról egy nagy dobozt, melybe külön kellett gyűjtenünk a maradékot, a piszkos edényeket,az evőeszközöket, nekik kellett letakarítani a saját asztalukat, majd kis kocsin visszahúzni a konyhába a dobozt. Az első ebéd spagetti volt, de a gyerekek nem sokat ettek belőle. A vacsora sem nyerte meg a tetszésünket, lencsefőzelék volt zsemlegombóccal. Bizony, az ételmaradékos edényünk csurig megtelt.

Meg is szidtak minket érte, s arra figyelmeztettek, hogy mindenki annyit kérjen, amit biztosan meg is tud enni. Ez mindvégig fontos szempont volt a táborban, amit a 3. napon már be is tudtunk tartani: alig volt maradék az edényünkben. A fő nevelési kérdés ez volt: Ne pazaroljunk!

Délután elkészítettük a csoportzászlókat. Mindenki maga tervezhette meg, milyen kép kerüljön a közepére, majd a csoport közösen eldöntötte, melyik terv tetszik neki a legjobban, és ezt festették rá a zászlóra. Rákerült még mindenkinek a neve, s a Föld színeivel díszítettük  tovább a "Campsegel"-t. Ezeket a zászlókat a sátortábor közepére tűztük ki. A csoportzászló az összetartozást jelképezte.

A tervezés:

A tervek:

A kivitelezés

Az esti programban a színpadon a program szervezői hivatalosan is megnyitották a tábort, majd "Az állatok beszélgetnek" című program következett. A gyerekeknek különböző állathangokat kellett felismerniük, utánozniuk. A mi csoportunk nagyon aktívan vett részt ebben a feladatban is.

Az esti tábortűz után 11 órakor már mindenki a sátrában volt. A kicsik hamar elaludtak, a nagyobbak még megpróbáltak tovább fennmaradni, de a táborszabályzat szerint 11-től reggel -ig teljes csendnek kell lennie a nemzeti park egész területén. Hát..., ez majdnem sikerült.

2. nap

Délelőtti programunk címe a "Zivatar" volt. A foglalkozás keretein belül különböző (hétköznapi) eszközök segítségével olyan hangokat hoztak létre a gyerekek, melyekkel utánozták a szél, az eső, a mennydörgés hangját. Az eszközök kipróbálása után mindhárom csoport alkotását számítógépre rögzítették, majd összeszerkesztették segítőink. Háttérzeneként a zivatarhoz illő igazi hangszerek hangját is kiválaszthatták a gyerekek. Így létrejött az általunk alkotott zivatar teljes hanganyaga. Elégedettek voltunk az eredménnyel.

Délután több órás túrát tettünk a nemzeti parkban. A gyaloglás közben különféle feladatokat kellett a gyerekeknek megoldaniuk, mint például olyan természeti tárgyat kellett keresni, amelyik hasonlít egy állatra, lábnyomokat találni, azokat lerajzolni, olyan nyomokra lelni, melyek az állati kommunikációra utalhatnak, stb. A Lobau Nemzeti Park különlegesen védett, különbözik az általunk megismert Őrségi Nemzeti Parktól, mert ez a Duna ártéri területéhez tartozik, s a vizes élőhelyek növény- és állatvilágát mutatja be. Útunk során nagy csodálattal néztük meg a hódok (Bieber) "alkotásait".

Az esti tábortűz és a szabadprogram után 11  órakor már mindenki csendesen pihent. Talán a friss levegő és a sok gyaloglás kimerített mindenkit:)

3. nap

Talán az egyik legizgalmasabb napnak néztünk elébe. Délelőtt ragyogó napsütésben a Duna partján igazi tutajt építettünk a gyerekekkel. Minden rendelkezésre állt: kötelek, raklapok, deszkák, üres hordók. A gyerekek hármas csoportokban megtervezték a tutajt, majd az egész csoport meghallgatta a terveket, s a legjobb ötletekből összeállt a csoport egyetlen tutajának terve. Nekiláttunk a megvalósításnak: kötelekkel, erős csomókkal, és persze közös munkával elkészült a szárazföldön a tutaj. Most aztán minden kézre szükségünk volt, a tutajt ugyanis vízre kellett bocsátani, s megtudni, vajon tényleg "működik"-e a vízen is. Sikerült!!! Tizes csoportokban (szigorúan mentőmellényben), evezőkkel a kezünkben azonnal ki is próbáltuk, milyen érzés saját készítésű tutajunkon utazni a Dunán. Fantasztikus volt!

Ebéd után a méhek táncával ismerkedtünk meg. A méhek "tánccal" kommunikálnak egymással, így mondják el a társaiknak, hogy hol találtak virágport, s azt is, hogy ez milyen gazdag lelőhely, pontosan milyen irányban van. A hírvivő méhecske a kaptárban (ahol sötét van) táncolja el a táncát. Ezt próbáltuk mi is utánozni bekötött szemmel kisebb-nagyobb sikerrel.

Másik délutáni foglalkozásunk címe: "Mutstein-Suche", azaz bátorságkő keresés. A bátorságkő célja, hogy segítsen legyőzni félelmünket, aggodalmunkat egy-egy nehéz helyzetben. Minden gyerek kiválaszthatta a neki legjobban tetsző kövecskét, majd megfestettük a bátorságkavicsokat. Miután megszáradtak elindultunk a nemzeti park egy fás-ligetes része felé. (Jó sokat gyalogoltunk.) A kijelölt helyen megfigyelték a gyerekek a környezetet, s hallótávolságon belül mindenki elrejtette saját bátorságkövét. A megfigyelés nagyon fontos szerepet játszott ebben a feladatban, ugyanis este, sötétedés után, elemlámpa nélkül visszatértünk a helyszínre. Sötétben minden más, félelmetesebb, s a tájékozódásban nem segít a szemünk, más érzékszerveinket kell felhasználni. Így kellett tehát mindenkinek a saját bátorságkövét újra megtalálni. Félelmetes volt, de nagyon-nagyon izgalmas. Igazi bátorságpróba! Sikerrel teljesítettük.

4. nap

Nagyon vártuk ezt a napot, mert ma Bécs legnagyobb fürdőhelyére, Gänsehäufelbe utazhattuk egy egész napos strandolásra. Már maga az utazás sem volt szokványos. Nem különbusz vitt minket oda, hanem tömegközlekedési eszközzel (busszal) mentünk. (Ez sokkal környezetkímélőbb!) Kb. fél órát gyalogoltunk a buszmegállóig, aztán negyed órát utaztunk az egyik busszal, majd átszálltunk egy másikra, amivel még kb. fél órát mentünk. Izgalmas volt 51 gyerekkel felszállni egy helyi járatos buszra:), de megérte! A strand hatalmas és szép volt. Gyorsan fürdőruhára öltöztünk, mert a mi csoportunknak egy foglalkozás kezdődött a strand területén belül. Egy természetes tó élővilágát vizsgálhattuk meg, merítőhálóval apró vízi élőlényeket halásztunk ki, majd mikroszkóp alatt alaposabban is szemügyre vettük őket. A másfél órás kutatás után a strandolásé, a csúszdázásé és a hullámfürdőé volt a főszerep.

Fél 5 körül gyülekezni kezdtek a sötét felhők, ezért gyors tempóban felöltöztünk, s újra buszokra szálltunk. Már menet közben eleredt az eső, de ez senkit sem zavart. Az esőköpeny megvédett minket. Mire a táborba értünk már fújt a szél, dörgött és villámlott. Igazi nyári zivatarnak lehettünk a szemtanúi. Szakadt az eső, a sátraink áztak, mi pedig fedezéket kerestünk az égi "áldás" elöl. Sátraink egy része megszenvedte a felhőszakadást, de a többség jól bírta az esőt. Akiknek használhatatlanná vált a lakóhelye, azokat egy 12 személyes nagysátorba helyezték el éjszakára. A fő szempont az volt, hogy senki se aludjon vizes helyen. Nagy kaland volt mindannyiunknak ez a zivatar, mely kissé átalakította a tervezett programokat.

Az esti tábortűz így elmaradt, de sikerült kivetítőn megnézni a 4 nap alatt készült fotókat, s egy nagyszerű hangulatú discoval zártuk a napot.

5. nap

Az utolsó nap a sátorbontásról, a pakolásról szólt. Az eső esett, (mintha minket siratna), s így nem volt egyszerű a sátrak lebontása, összerakása. Ennek ellenére mindent sikerült problémamentesen megoldani. A délelőtt folyamán még egy utolsó, nagyon érdekes foglalkozást tartottak a teknősbékákról a gyerekeknek. Ennek keretében egy nagy, dróthálóból készített teknős páncélját kellett elkészíteni a gyerekeknek. A 6szögletű páncéldarabra kedvenc programjukat rajzolták le diákjaink, majd ezt felerősítették a teknős hátára.

Csoportképkészítés, gyors ebéd, könnyes búcsúzkodás, bepakolás a buszba és irány Rádóc. Nem sokkal 6 óra után az iskola előtt izgatottan várakozó szülők újra megölelhették gyerekeiket.

Reméljük, mindenki jól érezte magát a táborban. Köszönöm a kísérők, Emőke néni és Süle Alexa fáradtságot nem ismerő munkáját, segítőkészségét és Béli Viki barátságát.

Süle Erika

Oldal: LENA - környezeti nevelési tábor Bécsben
KOSSUTH LAJOS ÁLTALÁNOS ISKOLA - © 2008 - 2024 - kossuthsuli.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat